A legelején beszámoltam arról, hogy a konditeremben eltöltött évek miatt a könyököm és a vállam kisebb-nagyobb terhelés hatására nagyon fájt. Már a kézenállás gyakorlása is kiváltotta ezt. Aztán ahogy telt az idő, ezek a fájdalmak szépen lassan elmúltak és még nehezebb gyakorlatokat tudtam végrehajtani kellemetlenségek nélkül. Az egy éves összegzésemben ezeket leírtam.
Amikor eljutottam az egykezes függeszkedéshez az alkarerősítésben, akkor szembesültem azzal, hogy a vállam még mindig nem jött helyre teljesen. Ugye ez az edzésmód nagyon nagy terhet ró az egész karra, így nem is csoda, hogy jelentkeztek a panaszok. Főleg a jobb vállamban, már 10 másodperc után nagyon erős fájdalom jelent meg, melyet csak úgy tudtam mérsékelni, hogy függeszkedés közben a másik kezemmel fogtam a fájós vállamat. Kicsit elkeseredtem, mert azt hittem, hogy megszabadultam a sérüléstől, de nem adtam fel, bíztam a calisthenic-ben, ahogy eddig. Továbbra is becsülettel végeztem az edzést, és persze csináltam a nyújtásokat is. Az oldalsó lánc nyújtását még akkor is csináltam, amikor a többit nem, mert tudtam, hogy ez lehet a kulcs a fájdalom megszüntetéséhez.
Eltelt nagyjából két hónap azóta, és jelenleg ott tartok, hogy háromszor 40 másodpercig függeszkedek egy kézzel anélkül, hogy bármiféle fájdalom jelentkezne a vállaimban. Ez a hagyományos edzésmód hatása. Amit a súlyokkal és gépekkel elrontottam, azt helyrehozta a calisthenic.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még most sem 100%-os a vállam, mert a "teljes csavarás" elnevezésű nyújtógyakorlat közben még érzek fájdalmat, de remélem, hogy idővel ez is elmúlik. Én türelmes vagyok.
Az a lényeg, hogy nem szabad feladni!
Gondoltam megosztom veletek ezt a kis történetet, hátha valakinek szüksége van a biztatásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése